A kiállításokat járván a szemem szinte innovációs radarként működik.

Különös vonzalmat érzek a kisebb cégek, beszállítók felkutatására. Már több mint két éve összeakadtam egy kis, családi céggel Longarone-ban.  Vakon, többed magammal kóstoltuk végig a választékokat, türelmesen végigvárva a sorokat és néhol az unott képű fagyis kislányokat.

Kerestem azt a kis pluszt, azt a valamit amire mosolyoghatok. Hát így futottam bele az Ideagelato lelkes kis csapatába és az ő fánkfagyijukba. Háromszor mentem vissza mire időpontot kaptam az igazgatótól. Ültünk ott egymással szemben, elmondtam ki vagyok, fagyizok stb. Mondanom sem kell fél óra tesztelgetős beszélgetés jött.Tudják, amikor belekóstolgatunk a másik ambícióiba és tudásába.

Na, nemsokára egymás szavába vágva mondtuk a magunkét, mosolyogva, türelmetlenül. Imádtam hogy voltam valaki, s nem egy pózvigyorba merevedett hosztesz próbál meggyőzni hogy márpedig ők szarták a spanyol viaszt is, és kit érdekel hogy más mit csinál, vegyem meg az ő csodás dolgaikat és a mennybe jutok mint ,,jóegynéhány,, magyar honfitárs követőjük. Na hagyjuk....  

Szóval ott ülök VELE, a fagyis lelkitárssal és kérdezi miért pont ők? Na, mosoly áradat, és mutatom a fánk fagyit. Mondom ezért adom a kreatív oszkárt. (Na persze kaptak elismerést a szakmától is,de ez így más). Nagyon finom ez a fagyi mondom. Pont jó.  Merő lelkesedésből végig ugráltuk az összes ízt és éreztem jó helyen vagyok. (Akkor amit kóstoltam a barackos fánk fagyi volt. Idén már van vaníliás, csokis, erdei és barackos ízben is.)

Ez az ízpaszta szinte tökéletesen visszaadja a fánk ízét. A variegátók lágyak de nem túl folyósak és intenzívek.